Beszélgetés

Megtörtént az elbeszélgetés. Amikor mondtam neki egy kellő pillanatban, hogy szeretnék vele valamiről beszélgetni , akkor nagy kerek szemekkel rám nézett a kérdés ott volt a nagy szemeiben , hogy vajon miről?! Amikor kimondtam, hogy Tatiról akkor rögtön a fejére húzta a takarót és azt mondta nyekergős hangon :-NE MÁR!!!!!
Sokáig beszélgettünk illetve szinte csak én . Kérdés nem volt . Volt ott minden , szinte a születéstől a betegségeken át a hirtelen halál (mint baleset) a várt (ha lehet várni) halál és az én apukám az Apa apukája, és a legvégén a temetés , hogy az miért van és mi van olyankor. Sírtúnk mind a ketten hüppögve sokáig. Összeölelkeztünk , egymásba fúrtuk a könnyes arcunkat. a legvégén nevettünk is szerintem már kínunkban. Ő teljesen olyan mint én magamra ismertem akkor amikor nevetett egy kicsit. A nevetéssel megpróbálom elkergetni a könnyeket. Sikerült. A beszélgetés legvégén megkérdeztem, hogy a temetésen akar-e elbúcsúzni (mint mindenki) és el akarja-e kísérni arra az utolsó útjára, vagy nem. A válasz várható volt. IGEN.
Ezután még beszélgettünk sokáig. Milyen érdekes nem tudott semmi szép emléket felidézni a Tatiról. Nekik nem volt olyan igazi felejthetetlen szép emlék, mert a Tati lába már akkor le volt vágva amikor Geri megszületett.
Ma (Vasárnap) volt Geri a Mamánál. Amikor hazajött teljesen természetesen megkérdeztem tőle, hogy nem volt -e rossz belépni az ajtón azzal a tudattal, hogy a Tati már nincs ott. Azt mondta , hogy csak egy kicsit. Azt is megbeszéltük az a Péntek (a temetés) az még rossz lesz egy kicsit utána már minden egy kicsit napról-napra könnyebb lesz.