Sírós nap

Ma volt a Tati temetése. Ahogy kiértünk a temetőbe Geri meghallotta a szomorú zenét sírni kezdett. Anyja is rögtön. Egy darabig álltúnk ott (Pálom bent a kápolnában a Mamival meg Babival) néztük ahogy jönnek gyülekeznek az ismerősök , rokonok, barátok. Egy kis idő után kézenfogtam és mondtam neki , hogy menjünk egy kis sétára. Teljesen maga alatt volt.Fehér volt meg olyan nagyon komoly. Egy kicsit javítottam a helyzeten de csak addig amíg nem hozták ki az úrnát és nem kezdődött el a búcsúztatás. Belebújtunk Apa kabátjának a hátuljába mert Geri is és Én is sírtúnk , szipogtúnk orrot fújtunk összebújtunk. Próbáltam nem figyelni a szövegre de nem mindig sikerült . Amikor sikerült Geri szorított rajtam és észre vettem megint zokog akkor én is. Amikor vége volt a beszédnek elindultúnk az autó után ami vitte a koszorúkat és a Tati hamvaival az urnát a sírhoz. Az autó után közvetlenül Geri és Riki egy-egy szál fehér rózsával ballagtak, utánuk mi (Pálom, Én, Mami, Babi, Attila) mögöttünk a többiek. A sírnál még egy szöveges kinzás és az unokák a két fiú bedobták a rózsájukat a sírba. Betemették. Pihenj te is Tati!!! Mostmár (talán) nem fog fájni semmid!! Rád is mindig emlékezni fogunk!! Csók Tati!