Szomorúság

Szomorúság ért minket a hétvégén. Pálom meg én már számítottunk rá , igaz nem most mert azért felkészülve nem lehetünk de már ott volt mindkettőnk gondolatában. Palinak meghalt az apukája.
Korházban volt mert rosszul lett otthon (nem kapott levegőt, köhögött) kiderítették , hogy tüdőgyulladás. Intenzív osztályon volt , mi nem is mentünk látogatni , de a mamát hívtuk minden nap. (Geri ,Én)Pálom amikor itthon volt bement. Szombaton mondtam Gerinek , hogy írjon neki egy pár sort mert mi nem tudunk bemenni. Gyönyörű szines betűkkel írta neki amit sugtam de ő is tudom így gondolta : GYÓGYULJ MEG! GYERE HAZA! SZERETLEK! Oda adta "Apának" , hogy vigye be.
Másnap vasárnap megint mentek Pálomék. Nekünk már csak egy telefon volt haza.........
Kb öt perce voltak bent amikor Tati rosszul lett . Jött a nővérke vérnyomást mérni de nem volt neki. Kiküldték Paliékat. Tatinak oldalra billent a fejecskéje és.......Szívinfarktus

Amikor Pali telefonált , Gerinek megfogtam a kezét és szépen elmondtam neki , hogy nincs többé Tatink és gondoljunk rá .Gyujtottúnk neki egy gyertyát összeölelkeztünk és sírtunk.
Sírva beszélgettünk róla, a megírt és beküldött levélről, arról, hogy szerettük. Gyászoltuk.

Geri reggel (hétfőn) is sírt és sírva ment a suliban. Ott mindenkinek elmondta miért szomorú. Azóta nincs semmi . Most készülök egy igazi beszélgetésre. Készülök rá , felkészülök rá utánaolvasok stb. Még jó , hogy van net. Először úgy gondoltam nem visszük a temetésre . Most ott tartok neki is el kell búcsúzni. Biztos el akar és a beszélgetés is erről fog szólni, hogy le tudja zárni és amit kell azt tudja tovább vinni a szívében.