Telefon

Hurrá ! Van telefonom. Ez azért ilyen nagy hír mert eddig is volt csak nem nevezhettük telefonnak.
A nevem napján annyi sms-t kaptam (köszönöm), hogy majdnem kidobtam a kocsi ablakán a majdnem telefonomat. Válaszolni ugyanis csak röviden ékezet nélkül(olcsó sms) és kínok közepette tudtam.
Megnyomtam 1x semmi megnyomtam kétszer... többször és akkor gondolt egyet és 66 betűvel arrébb ugrott.
Délutánra már amikor meghalottam az sms jelzőjét , égnek állt a hajam. Hazaértem és az első dolgom volt, hogy az én Pálomat felhíjjam.
Ne vegyen nekem semmit ! Pénzt akarok , Pénzt , Pénzt és Pénzt!!! És már tudtam, hogy mit szeretnék egy telefont!!
Haza jött és én szinte rögtön autóba ültem és mentem a bizonyos szolgáltató fele.
Így történt, hogy végre van TELEFONOM. Másnap este mint egy rossz gyerek, a takaró alatt tanulmányoztam (csak este volt időm)és Gergőt fényképeztem zseblámpa fényénél, Ő lett ugyanis a háttérkép. ......


Majdnem elfelejtettem.... Ez is azon a bizonyos napon történt.
Nagyon sok idős öreg nénivel és bácsival találkozom nap mint nap. Mindenki próbált felköszönteni és adni valamit nevem napján. Hóvirág csokrot, bombont, szaloncukrot, gyümölcsöt, mindenki amit tudott . Nagyon akartak valamit adni. az egyik néni, egy kis törékeny 80 fölötti nénike nálam sokkal alacsonyabb, felemelte a két kezét és arcomat a két tenyerébe fogva mondta ,hogy: KisIstenke álldjon meg! egy kis csomagot is adott amit megnéztem még ott , hogy lássa érdekel mit kaptam. Egy olyan kis ékszeres dobozka volt. Egy olyan kis kerek. Megköszöntem és igyekeztem az autóba , hogy folytassam az utam. Csak kibotottam mert olyan gyanus volt , hogy van benne valami. Kinyitottam és apró kavicsokat véltem felfedezni , de amikor jobban megnéztem akkor láttam, hogy azok ám apró csokikák. Na gondoltam , megkóstolom. Bekaptam két szemet egy kicsit rágtam rajta, ....és .... ÉLETEMBEN ILYEN AVAS SZART MÉG NEM ETTEM!!! Köpködtem , prüszköltem, öklendeztem és stb. Az autóban nem volt egy korty víz sem! ( tudom a jó szándék a fontos)
Alig vártam, hogy visszaérjek a konyhára és a kolléganőimet végig kínáltam. Szerencséjükre nekik ott volt a csap és kimosták a szájukat. ( Ugye a jó szándék a fontos?)
Biztos Editke néni nem is gondolta, hogy amit adott (lehet, hogy pár éve Ő is kapta) az már egy kicsit romlott volt. A dobozka az szép.