Erdélyben

Le ballagtunk az autóhoz de megfűztem őket , hogy nézzük már meg a vízesést ha már eddig eljöttünk. (itt ugyanis a Háromkirály vízesés legalsó , gyönyörűnek mondott esése lett volna a Boldizsár)Ekkor még sikerült hatnom rájuk. Nekiindultunk. Mentünk mendegéltünk, meg meg álltúnk és egyszercsak olyan meredeken mentünk fölfele hogy már én sem igazán örültem neki. Olyan meredek volt mintha lépcsőn mennénk fölfele óriás lépésekben. Nem sziklán és nem is zúzott kővel felhordott ösvényen hanem cipőorrával betaposott "lépcsőfokokon" fel a p..csába. Csak mentünk és mentünk és nem volt vége. Egyszercsak mordult az ég egy hatalmas nagyot aztán még egyet és Pálom előre ment megnézni ha lát valamit megyünk tovább ha nem vissza fordulunk. Mi Gerivel belekapaszkodtunk egy-egy gyökérbe hogy le ne guruljunk és vártunk a jelre. Közben jeleztem a gyermekemnek, hogy amint el kezd esni az eső vegyük elő az esőkabátot rá ülünk és seggen csúszva megyünk lefele mert itt máshogy nem fogunk tudni lejutni. Közben Pálom vissza jött és sajnálattal közölte , hogy semmit nem látott és nem hallott ami vízesésre utalt volna. (itthon sem tudtam még rájönni itt merre mentünk)

Visszafele a Panzióhoz a "Köves-Körös" partján vezetett az út. Itt meg álltunk.

Fincsi hideg vize van.Egy kicsivel följebb gyerekek fürödtek benne.