Pár napja amikor szinte egész nap csak esett (mostanában így van ez) az eső ellenére kint molyoltam az udvaron. Már szürkült az ég , de lehet , hogy csak az eső felhők miatt és nagyon csipogott egy kis pípí. Matilda egyik neveletlen csibegyereke. Egy darabig csak hallgattam de aztán meguntam és egy kicsit sajnáltam is. Eldobtam minden szerszámomat és már szinte futólépésben közelítettem meg a kifutót.
Szegény szerencsétlen csibebébi féloldalasan feküdt a felázott csirke szarban és keservesen csipogott . Minden rokona bent hesszelt az ólban . Szegényt meg kint hagyták. Bementem érte kiemeltem a latyakból és duruzsoltam neki. Ez nem segített. Bevittem a lakásba, csap alatt langyos vízzel megmostam majd haj szárítóval megszárítottam. Próbáltam lábra állítani de nem sikerült mindig elborult. Ki béleltem neki egy kis kosarat pihe-puha anyaggal alá raktam egy meleg vizes palackot, betakargattam és be vittem Geri mellé a szobába. Rábíztam a gyermekemre , hogy figyeljen rá. Egy kis idő múlva mondta is Geri, hogy elég szomorúan néz ki. El telt kb. két óra hossza amikor a csibebaba elkezdett pittyegni, beszélgetni Gerivel. Már nem féloldalasan feküdt a takaró alatt hnem csücsült. Azután egyre bátrabb és bátrabb lett . Ivott a vizéből , elvégezte nagy dolgát a parkettán a legók között majd sétált egy nagyot. Megmentettük. Ki vittem Matildához . Búcsúzóul a fülibe súgtam , hogy nőjön nagyra mert vagy megesszük vagy nevelő anya lesz belőle.
Másnap már a többiekkel hancúrozott a szaros udvaron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése