Megint volt egy iskolai "Anyák napja" ,hát, volt is anyáknapja. Olyan apró részletekig kidolgozott merénylet volt, hogy patakokban folyt az anyák könnye! Minden szép és jó volt. Illetve jól indult kézen fogva bekisértek , megmutatták hova üljünk, kimentek és halgattattak velünk olyan zeneszámokat amivel már kellően a hangulatúnk a béka segge alá került. Szó szerint lehangoltak minket. Bejöttek , mosolyogtak bájosan már-már bűbájosan , énekeltek. Úgy mondták a szívfacsaró versikéket , hogy közben mélyen mindenki az anyuja szemébe nézett. BRRR! Azután nem is tudom mi lehetett az a zene illetve még a szövegére sem igazán emlékszem de símogató, ölelgető csöpögős anyaszívfacsaró volt. Elindult szépen lassan mindenki a saját anyája felé beleült az öleébe (ölembe) szorította a nyakam és ekkor minden anya sírásban tört ki. Szipogás orrfújás, puszicuppanások és még a tanítónénik is sírtak, pedig rajtuk nem csüngött egy kölök sem. Az egész kb 40 perc volt de minden benne volt. Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése