Amikor még nem volt meg Geri és nem is tudtam Ő mikor lesz és milyen lesz, volt egy Igazi "család" akiknek lestem minden tettét és mozdulatát. Rengeteget foglalkoztak csemetéikkel és ők itták minden szavát anyának , apának. Amikor alig volt miből akkor is nekik mindig megvolt az ami kell. A gyerekeknek soha semmi nem hiányzott és ezen felül volt az a mérhetetlen szeretet amit kaptak mind a két szülőtől. Akkor csak lestem honnan ez az energia miből fakad. Mindig mindenhol rend, tisztaság sok virág , finom és látványos konyhai remekek.Ebben a nyugalomban lehet igazán érett felnőtté válni. Akkor én eldöntöttem ha nekem is lesz gyerekem biztos megpróbálom és én is így nevelem. Jelenleg akik ismernek minket azt állítják jól csinálom. Úgy érzem sikerült eddig. Igen ezt nekik köszönhetem mert volt egy példa a "Minta Család".
Sajnos ma már nincs illetve van de külön - külön , és ha így jobb ezt el kell fogadnom. Ez nem az én dolgom. Csak most van min elgondolkodnom, valamit nem úgy kellene csinálnom? Mert a példa már nem jó példa.
Én mint külső szemlélő így látom: Anyagilag jobb lett minden a gyerekek is majdnem felnőttek, már nem kell annyira összetartani és akinek van pénze van szeretője. Igaz mint a filmekben ,itt is drága gyűrűvel ékszerrel meglehet próbálni elterelni a figyelmet, de azt aki minden rezdülését ismeri a férjének azt nem lehet elvakítani, az észre veszi a jeleket. Ekkor robban először a családi fészek.Aki másik párt talált aki miatt romokban a nagybetűs Család az elköltözött. Aki otthon maradt szó szerint esett össze a bánattól és értetlenül magába roskadva kesergett . Nem értette miért ? Nehezen de sikerült egy idő után felnyitni a szemét és megpöckölni , hogy álljon talpra és menjen keressen valakit , aki társa lehet élete végéig. A gyerekeinek már saját élete van nem apát kell keresni hanem társat. Keresgélt kutatott de igazán nem élte bele magát. Olyan aranyosak voltak a gyerekei , drukkoltak neki , olyanok voltak mint egy barátnő. Volt egy idő amikor feladta és nem is érdekelte már talál -e valakit.
Ekkor sok sok segítő kéz összeterelte valakivel. Megtalálta a BOLDOGSÁGOT ! Nekik találkozni kellett! Csodálatos pár lett belőlük az első pillanattól.
Ez még nem is lenne oka annak ami miatt szétfoszlott a példaképem. A családi házból végleg elköltözött , szinte csak a ruháit hozta el, itt is a gyerekeire gondolt, hogy ha hazamennek otthonos maradjon a házikó.
Az első hétvégén amit az új otthonában töltött, meghívta a gyerekeket ebédre, lássák ők is hol fog élni hova jöhetnek bármikor (mert ez a normális). Másnap vasárnap Anyák Napja volt. Nem mentek csicseregni anyához , nem mentek panaszkodni , hogy rossz nélküled, hiányzól vagy sajnáljuk de sűrűn jövünk majd meg sokszor felhívúnk. NEM! Az ajtóban állva átadták a virágot ( nem a virágküldő futár) és siettek tovább. Most ez az anya romokban hever , mert előszőr elvesztette a férjét (amin túl van és van aki és van akit szeressen) és ez után a lányait is elvesztette (és én most bőgök) mintha annak idején ő lett volna az aki robbantott volna a családban. Ezért gondolkodtam én el , hogy mikor vagyok jó anya? Akkor amikor mindent megkap és nem kell semmit otthon csinálni. Ragyog a lakás és mindenki szájaíze szerint van főzve? Vagy akkor amikor kiabálok vele és bevonom a házimunkába amit kötelezően meg kell csinálni és még jól is kell tanulni ? Vajon mit fogok visszakapni ha véletlenül ilyen helyzetbe kerülök? Le szarja a fejem , vagy próbál normálisan alkalmazkodni a helyzethez? Mert azt is lehet(ne).Bocsánat ha valakit megsértettem, de ezt már nem bírtam magamban tartani!És valaki azt tanácsolta ha bánt valami írjam ki magamból. Most ez történt.