Tegnap Pálom kitalálta , hogy süssek neki valami sós pogit vagy akármit amit itthonléte alatt tud rágcsálni. Éppen jókor jutott eszébe mert kaptam elektromosan egy-két receptet amit jónak is találtam. Sörkifli volt a neve és szimpinek bizonyult. Ő elment a "kicsiért" én meg nekiláttam. Gyurtam , keltettem, térültem fordultam, sütöttem. Hatra kész lett.Kostolás ...ISTENI! Geri is megkóstolta (apuci vitt neki) egyszercsak jön , hogy ami a konyhában van a tepsin abból lehet enni mert akkor ő enne. Válaszom persze és ment is vissza a szobájába. Bundikenyér lett volna a vacsi, de amikor kimentem a konyhába, hogy megtegyem az előkészületeket , amit láttam abból arra a következtetésre jutottam , hogy szikkadhat még az a kenyér egy napot mert ma nem kell vacsit készítenem. Az én drága (mostanában bélpoklos) kistücsköm , magáévá tett 5 azaz öt db kiflicskét a nagyobbacskákból és nekilátott. Kapott egy bögre fincsi tejcsit és falatozott nagypofával. A végeredmény azért nem 5 hnem "csak" 4 db lett de evett mellé 1-2 rudat is. Rajtuk öröm kisérletezgetni mert vevők rá.
Csak az a baj hogy legközelebb már nem biztos hogy ilyen finomra sikerül. Az is igaz , hogy én ezeket a kelt tésztás sütiket imádom gyártani (lehet hogy belőlem lesz "A MAMA" ?) és még sikerülni is jobban sikerül mint ezek a krémes tortás sütik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése