Bölcsős borsó

Érik nálunk a "bölcsősborsó". Parasztkodásom gyümölcse többek között a borsó is. Esténként a vacsi mellé a " finomság " most nem csokika vagy cukorka hanem bóóórsóóó. Nem is akármilyen a mienk. Nekünk bölcsősborsónk van amióta szavak hagyják el a száját a gyermeknek.Úgy kell rászólni vacsi közben, hogy mi a sorrend. (előbb a vacsi utána a borsó)
Nem csak a kicsifiam szereti, hanem a kutty is . Ma amikor szedtem azt a bizonyos mennyiséget , magam mellé tettem a kistálat és szedegettem bele . Buksi kutya meg mellém telepedett és lopkodott a tálból. Imádja! A cica is szereti csak neki megkell bontani és szemenként oda adni. A csirkéket már nem is említem.....

Ma volt a matek évvégi témazáró. Reggel fel vettem kérésre a szerencsét hozó karperecet hogy Sikerüljön jól megírni. Sikerült. 97%- Kiváló!


A szerencsét hozó karperec az egy háromszínű réz karkötő ami nem karika (így nem veszi le az energiát) és kb.:15-16 éve vettem a piacon az oroszoktól, gyógykarkötőnek árúlták. Ma is lehet venni hasonlót itt-ott. Geri egyszer kérdezte nekem volt-e vagy van -e valami olyan kabalám vagy akármim ami szerencsét hoz. Meséltem neki a karkötőröl ami mindig a kezemen volt azután , hogy az apukám meghalt ( akkoriban váltam de ezt bonyolult lett volna még mellé magyaráznom) és sokat voltam szomorú. Hittem a karkötő erejében , hogy segít amkor fáradt vagyok és rossz a kedvem. Nézett nagy kerek szemekkel és biztatott, hogy meséljek valamit amire emlékszem akkorról.Meséltem.
Az első Mihály nap ami apu nélkül volt az kilenc hónappal azután volt , hogy elment. Kint laktam a reptéren (váltam) és volt egy Babettám azzal közlekedtem. Nagyon rossz napom volt. Elhatároztam , hogy aznap kimegyek a temetőbe (nem voltam eddig egyszer sem . nem tutam kimenni) Indulás előtt mind a két karkötőt a kezemre raktam . Nagyon nehezen indultam. Esett az eső vagy legalább is olyan ködölős idő volt. Olyan volt mintha lázas lettem volna olyan jól esett a homlokomnak az a hideg finom nedvesség. Zokogtam szinte végig. Hazafele vettem egy csokor sárga rózsát (kedvence volt). Hátra raktam a motor kosarába és robogtam. Nem akartam anyuhoz bemenni csak egyenesen ki a temetőbe, de ott fordultam be az utcába ahol anyu is lakott. A könnyeim már felszáradtak ekkorra de olyan volt mintha nem is én lettem volna. Az utcába ahogy döcögtem egyszer csak valaki kiabált mögöttem de nem tutam hogy mit csak a hangot halottam. Amikor odaértem anyu házához Ő kint volt az utcán így megálltam. Közben utolért a nő aki kiabált és hozta az elvesztett rózsacsokromat.Anyu nem vette rossz néven , hogy egyedül akarok kimenni és láttam örül hogy végre megyek.( Pedig én tudom a mai napig , hogy az Apu lelke fölöttünk van mindig néz mindig vigyáz ránk és a temetőben csak egy test van.)Egyedül kimentem beszélgettem ott egy kicsit elmondtam , hogy válok stb. Megnyugodtam és "haza" mentem a reptérre. A karkötő meg azóta lelkigondűző vagymiamanó. Amikor az rajtam volt biztos voltam benne , hogy semmi de semmi rossz dolog nem történhet velem és hittem is. Így is volt. És így is van. Így is lessz!!

Gerinek látom néha a kezén van a karkötő. Még jó , hogy neki még nem lehetnek ilyen gondjai. De amiért az az én kabalám , ezért az kell neki is. Az egyiket neki adtam. Mindig segíteni fog neki! Tudom!