Hihetelen de igaz

Rég jártam erre.
Volt egy nagyon kedves és drága ovónénink aki az elmult hét péntekén arra szánta el magát, hogy a kútba ugorva véget vessen a földi életének. Sikerült neki. Nem tudtam elhinni. Felfoghatatlan érthetetlen volt. minden nap rá gondoltam és kerestem a miért szóra a magyarázatot. Nem tudtam sírni.
Van egy nagyon aranyos maszírozós (néni) barátném aki maszírozás közben amikor mondtam most éppen hol fáj de nagyon, megkérdezte nem történt-e az elmult 3 napban valami lelki bánatom. Elmondtam mi bánt. Amíg meséltem egyre jobban görnyedtem össze. Azt mondta ez-az.
Másnap egész nap az ovónéninkre gondoltam . Láttam magam előtt ahogy megírja a búcsúlevelet, ahogy készülődik és azt is láttam ahogy lebeg a vízközt.Borzasztó volt. A hátam egyre jobban fájt azt hittem kilukad. Hazafele elterveztem írok neki emailt. Tudom , hogy nem olvassa el de hittem , hogy talán mégis. Még 40 napig köztünk van.
Megírtam a levelet amiben megköszöntem , hogy ismerhettük, hogy megismerhettük és megköszöntem , hogy a barátnői közé sorolt és imádta a gyerekemet és azt is , hogy ő is imádhatta.Elköszöntem és végre sírtam de nagyon.
Kb egy vagy másfél óra mulva nem fájt a hátam pedig nem pihentem le csináltam a dolgom mint máskor. Már nem volt görcsben már nem feszített a fájdalom.Ez szinte hihetetlen de meg kell szabadulni a gondunktól ami bánatot okoz a léleknek. Ebből tanultam. Kár , hogy emberéletet is követelt az ami felnyitotta a szemem.

Beton"ekcéma"

Tegnap a kisokos úgy jött haza , hogy a homlokán volt egy pukli. Az udvaron a beton pinpong asztal mellett ácsorgott amikor véletlenül hátulról kapott egy labdát a fejéhez és lefejelte a beton asztalt. (állítólag még egy kicsit sírt is) Régen sem volt ez máshogy, mert amikor ovis volt akkor meg végig horzsolta az egész fejét a beton. Hiába a térdvédő és a bukósisak neki ez nem sokat jelentett. A "védtelen" helyeken mindig megsérült. A fenti kép is egy ilyen eset